Nagyon fontos átgondolni milyen kutyát választunk, hiszen 10-15 évre leszünk társak. Választásunkat mindig lehetőségeinket felmérve, átgondoltan hozzuk meg hiszen senkinek sem jó ha később teherré válik az állat tartása. Vegyük figyelembe a választott fajta, vagy egyed terület, táplálás, mozgás, foglalkozás, kiképzés, ápolási igényeit valamint az ezekkel kapcsolatban felmerülő anyagi költségeket (állatorvos, etetés, kozmetika, kiképzés) illetve az életstílusunkból adódóan a kutyára fordítható időnket. Természetesen számolnunk kell olyan esetekkel is, hogy ki vigyáz a kutyára ha elutazunk, vagy a gazdi beteg, és bele kell kalkulálnunk olyan súlyos betegségekből vagy balesetekből származó nagyobb összegű állatorvosi számlát is melyet váratlanul kell kifizetnünk.
Ha mindezeknek az állatvédelmi törvényben is megfogalmazott kötelezettségeinknek nem tudunk maradéktalanul megfelelni akkor, ha fájó szívvel is de inkább mondjunk le a kutyatartásról és válasszunk kevesebb leterheltséggel járó kedvencként tartható állatfajt, vagy csatlakozzunk valamely állatvédő szervezethez, és itt a saját lehetőségeinknek megfelelő időpontban vállalhatjuk menhelyen vagy panzióban élő kutyák sétáltatását, ápolását, képzését. Nincs rosszabb látvány mint egy láncon élő „megzakkant” fiatal juhászkutya, az idős gazdiját pórázon maga után vonszoló hatalmas „óriásbébi” vagy a panelház 10.emeletén tartott, naponta 3x10percnyi egészségügyi sétára lehordott vadászkutya.
Tévhit az, hogy csak egy kölyök tudja igazán megszokni, megszeretni a gazdáját. Egy idős ember vagy kisgyerekes család inkább válasszon egy kiegyensúlyozott, jól nevelt, ivartalanított felnőtt ebet egy megbízható állatvédő szervezettől vagy tenyésztőtől, mint egy bepisilő, rágcsáló, neveletlen kölyköt akire nincs elegendő ideje vagy ereje. Ne gondoljuk, hogy egy akármilyen hatalmas kertbe berakott 8 hetes németjuhász kiskutya 1 éves korára Rex felügyelővé fejlődik, ha ki sem teszi a lábát a kertből, és a családján kívül más élőlénnyel nem találkozik, ne adj’ Isten egy kennelbe zárva él. Ahhoz, hogy magabiztos, megbízható társunk és házunk védelmezője legyen ingergazdag környezetre, sok mozgásra és rengeteg foglalkozásra, tanításra és odaadó szeretetre van szüksége. Butaság azt gondolni, hogy egy jó adottságú, magabiztos kutya nem lesz már jó házőrző ha utcára, emberek közé visszük, szocializáljuk. Ellenkezőleg: egy jól nevelt, képzett kutya felismeri azokat az élethelyzeteket amikor meg kell védeni a gazdáját vagy a területét ellenben normálisan, megbízhatóan fog viselkedni társaságban, kiállításon, állatorvosi rendelőben, stb.
Ne válasszunk hosszú szőrű, napi ápolást igénylő divatfajtát ha nincs rá kedvünk, időnk, pénzünk, hogy szőrzetét karbantartsuk, mert a kiállításokon, újságokban hirdetett habos-babos szőrmókok nem maguktól lesznek olyanok, azok ápolása embert próbáló, időigényes feladat.
Ha nagy mozgásigényű szánhúzó, vadász, vagy juhászkutya fajtára vágyunk tisztában kell lennünk vele, hogy kutyánk napi több kilométernyi futást igényel, aminek hiányában szökőssé, ugatóssá, rombolóvá válhat. Mozgékony kutyák esetében gondoskodni kell a passzívan eltöltött idő alatt megfelelő biztonságos kerítésről, unaloműző elfoglaltságról vagy társaságról.
Egy jó példa
Marci a rendelőnkbe jár Bogi nevű 2006. szeptemberi születésű puli kanjával. Megfogadta tanácsunkat és 4 hónapos korától kijárt Bogival a kutyaiskolába. Eleinte csak a kölyökcsoportban szocializálódott majd megismerkedett az engedelmességi és őrzővédő ismeretekkel. Mikor az alapdolgokat elsajátította elkezdtek agilityzni is, amit nagyon megkedveltek mindketten és nagyon szépen fejlődnek is. Marci úgy gondolta, egy pulinak mégiscsak a terelés az igazi munkaköre így utánanézett hol és hogyan lehet terelőösztön-próbát tenni. Meg is találta, ráadásul épp akkor mikor a juhászkutyafajtáknak engedelmességi munkaversenyt is tartottak. Apukája meg sem kérdezte, benevezte őket a 11 hónapos Bogival kölyök osztályba. Rövidesen bebizonyosodott nem volt hiába a sok foglalkozás, hisz a versenyen 2. helyezést értek el és Bogi sikeresen megfelelt az ösztönpróbán is mégpedig úgy, hogy azelőtt még csak birkát sem látott. Gratulálunk nekik!
Válasszunk olyan párosunknak megfelelő kutyás sportot (válasszon, és kattintson a linkre: agility, cani cross, örző-védő, mentőkutya, dog– dancing, freesbee, flyball, obedience, terápiás kutya, terelés……) amelyben kiélheti ösztönös adottságait és minket is érdekel. A lényeg, hogy ne azért tartsunk kutyát, hogy még egy gonddal több legyen, hanem, hogy örömet leljünk egymás társaságában.
Ha úgy dönt fajtatiszta kutyát szeretne és a fentiek figyelembevételével kiválasztotta a megfelelő korú és fajtájú ebet nagyon körültekintően kell a hőn áhított kutyus beszerzéséhez hozzáfogni. Mindenképpen tapasztalt, jóhírű tenyésztőtől, származási lappal, adás-vételi szerződéssel vegyünk csak kutyát! A származási lap nem arra szolgál, hogy bekeretezzük, vagy mutogassuk, ez akkor is fontos dokumentum ha nem kívánjuk tenyészteni vagy kiállításra, versenyre vinni kedvencünket. Tulajdonképpen egy „garancialevél”. Megtudhatjuk belőle történt-e rokontenyésztés, rendelkeznek-e a szülők a szükséges egészségügyi szűrésekkel, megfelelnek-e a fajta előírásainak küllemi, jellemi, munkaképességi szempontból. Természetesen tartalmazza még a kiállítási, verseny illetve vizsga eredményeket is. Ezzel elejét vehetjük, hogy az olcsó piaci vagy tömegszaporítótól való kutyákkal ellentétben”zsákbamacskát” vegyünk.
Ennek birtokában érvényesíthetjük jogainkat vitás esetekben. Sokan nem tudják az ilyen kutyák nem azértkerülnek többe mert papírjuk van, hanem mert a tenyésztő pénzt, időt, fáradtságot fektetett bele, hogy egészséges, szép, használható kutyákat hozzon létre. Természetesen azért azzal tisztában kell lenni a tenyésztés biológia és mint ilyen az öröklődés során még a legkörültekintőbb tenyészpár választás esetén is előfordulhatnak rendellenésségek. Ilyen esetben mindig az a döntő a tenyésztő minden tőle telhetőt megtett-e, hogy ezt elkerülje. Nemúgy mint az olcsó, tömeges és igénytelen, futószalagon gyártott, disznóólban tartott, végletekig lezsarolt, oltatlan, parazitáktól hemzsegő roncsokat áruló szaporítók. Gyakran (csak féléves kor körül) aztán még az is kiderülhet, az annyira azért mégsem olcsó ebről, hogy keverék.
Ilyen helyről még sajnálatból sem szabad kutyát, macskát venni mivel ezzel arra bíztatjuk, érdemes csinálnia, ha másért nem, könyörületből megveszik az emberek szerencsétlen jószágokat. Ha ilyet lát értesítse a helyi jegyzőt vagy súlyos esetben a rendőrséget! Nagyon sok szomorú történetet tudunk amikor az „akciósan” beszerzett kutyánál előjövő születési, fejlődési örökletes rendellenességek (testi és/vagy idegrendszeri) miatt végül százezrekbe került, és már így sem élhet teljes életet, sőt bizonyos esetekben semmilyen életet!